| |
—Még háromnegyed óránk van, mielőtt az első vendégek megérkeznek. Mivel ez a mulatság rendkívül fontos lehet további életünk szempontjából, arra gondoltam, megihatnánk egy pohár pezsgőt, hogy bátorságot öntsünk magunkba.
Damaszt fáradt unottsággal vegyes megrökönyödéssel nézett anyjára, mivel elképzelni sem tudta, hogy mihez lenne az úrnőnek pótlólagos bátorságra szüksége, ezenkívül az efféle kedélyesnek szánt szavak sem voltak megszokottak az ő szájából. Jakab is abbahagyta egy pillanatra a fényjátékot, mert ő sem értette, mire való ez a némileg erőltetett italozás. Réka csak a földre sütötte szemeit, mivel újból a sírás kerülgette, ezenkívül a többiekhez hasonlóan még ő, a szervező sem kapott az úrnőtől felvilágosítást a rendezvény okáról és különleges jelentőségének mibenlétéről.
—De mégis…—sóhajtott Damaszt egy fél percnyi zavart hallgatás után, kicsit feljebb könyökölve a fotelban— tulajdonképpen miért hívtál te vendégeket ma estére? És egyáltalán…
—Bontsd fel— rendelkezett egyszercsak újból hűvös hangon, lánya lassú szavait megszakítva az úrnő, miközben az üveget Jakabnak nyújtotta. A fiatalember elvette tőle és az ezüstpapírral zörögve, mosolyogva kérdezte:
—Ha kibontom… fény derül a titokra? Netán ünnepelünk valamit?
Réka ezalatt kiosztotta a poharakat, és távozni kívánt, bár nem értette, mi szükség volt így a negyedikre, amikor az úrnő válasza megállította, visszafordította, és arra kényszerítette, hogy poharát melléhez tartva várakozzon.
—Nem jársz messze a valóságtól. Réka is bizonyára örülni fog, ha megtudhatja: olyan személyek érkeznek hozzánk ma este, akiknek hatalmában áll legtitkosabb vágyainkat is kielégíteni.
—Mik az én legtitkosabb vágyaim?— kérdezte hitetlenkedő megvetéssel Damaszt, aki egyelőre arról sem volt meggyőződve, hogy anyja tudja, mit beszél, nem is szólva arról, hogy fogalma sem volt róla, miféle vágyait kívánja idegenekkel kielégíttetni.
—És mik az enyémek?— nevetett jókedvűen Jakab, miközben a pezsgősdugót leszorító fémkalitka összecsavart részével foglalkozott.— …vagy mik a néniéi?
Réka fejében is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, de csak ennyi csöppent ki az ajkai között, mialatt az úrnő bosszúsan pillantott Jakabra: —Kik lehetnek…
Ekkor azonban, miután Jakab tevékenységének köszönhetően a fémszálak szorításától megszabadult, a dugó hangos, szív- és szemremegtető durranással repült ki baljóslatúan lapos szögben az üvegből. |
|